10.~ Ölj meg! Kérlek!

Megkönnyeztem... Igaza van. Én vertem át. Gonosz és barom vagyok. Meg kell hallnom. Kiosontam, Justin épp a szobájába volt. Bementem a konyhába és épp a hasam felé közelítettem mikor kikapta a kezemből a nagy kést.
-Normális vagy?-förmedt rám
-Ölj meg! Kérlek!-mondtam
-Te tényleg nem vagy eszednél!-mondta
Erre a szobája felé rohantam.
-Mit akarsz?-kérdezte
-Hol a pisztolyod?-kérdeztem
Bementem, de Justin lefogott. Sírásba törtem ki. Justin hívta az orvost. Dühkitörésem volt. Alig birt lefogni...
-Maradj nyugton!-ölelt meg.
-Szeretlek... kérlek szeress!-öleltem meg.
Szorosan magához ölelt. De nagyon szorosan.
-Szeretlek.-suttogta.
-Tényleg?-néztem rá.
-Tényleg.-elmosolyodott.

Rátapadtam az ajkaira. Ő csak átölelte a derekam. Majd egy nagy mosoly ült az arcára.. Imádom. Nála szebbet nem kívánhattam volna. Odaadta a telefonom. Hívtam aput.
-Kislányom! Jól vagy?-leeset a kő  a szívéről.
-Tökéletesen.-mondtam
-Kinyírom azt a görényt! Esküszöm!-mondta
-Apa.. én szeretem őt.-mondta és Justinra néztem. Elmosolyodott.
-Nem vagy eszednél! Azonnal érted megyek! Hol vagy?-kérdezte
-Vele vagyok, és vele is maradok. Vagy elfogadod, vagy nem lesz lányod!-ordítottam
-Mi?-kérdezte
-Ő mentett meg. Majdnem meghaltam, ha ő nincs, akkor én sem lennék. Apu, és szeretőm őt, és nemérdekel h bérgyilkos! El kell fogadnod! De ha nem, nem lesz többé lányod... mindig 2 út van.-mondtam

Nemszólt bele. Szerintem ledermedt.. Leraktam. Nem kell nekem a parádé. Megöleltem Justin ő meg vissza, majd hirtelen hátradöntött és megcsókolt. Én csak jót nevettem.
-Ezt a szart mikor lehet levenni a fejemről?-fogtam a kötést.
-Nemtudom. De jól áll neked.-nevetett
-Nagyon vicces vagy.-adtam egy puszit a szájára.
-Tudom.-húzogatta a szemöldökét. Szorosan megöleltem. És mély levegőt vettem. Imádom az illatát.
-Szeretném ha megismernéd a családom.-mondta
-Tényleg?-kérdeztem
-Tényleg.-mosolygot.
-Énis szeretném ha te is megismernéd az én családom.-mosoylogtam
-Tényleg?-nézett nagyott.
-Tényleg.-nevettem
-Apád nagyon kedves ember.. már ismerem.-nevetett
-Jó ember.. csak félt. Pedig nincs kitől.-mosolyogtam.
Erre nagy mosoly ült az arcára és megcsókolt. Imádom az ajkait.. Puha és meleg.