9.~ Közel volt a halálhoz

                                  ~Justin szemszöge~

Leállítottam a motort. Alexa elájult. Felvettem a karomba, és biztonságosan a motorra tettem, és visszaindultam. Mikor visszaértünk bevittem a szobámba. Eszem ágában sem volt kórházba vinni. Még felismernének! Gyors hívtam egy magánorvost, (vannak kapcsolataim). Jött, bement a szobámba, engem kiküldött. Idegesen járkáltam fel-alá... Ez a csaj.. Hihetetlen! Komolyan! Kiugrik az autóból, ami leglább 160-al megy.. Nem fél semmitől. Bár meghallota a telefonbeszélgetést.. Se baj! A dalt tényleg neki írtam, de nem úszhatja meg a kis liba hogy börtönbe jutatott! Örökre itt marad! De hívtam a társakat, hogy jöjjenek legalább 20-an, és kerítsék be a házat, hogy azok a dögök soha többet ne jöjjenek. Az orvos kijött.
-Na?-kérdeztem
-Majdnem meghalt. Közel volt a halálhoz. Ki kell alakítani neki egy szobát.-mondta
-Rendben. Még ma meglesz. Tovább?-mondtam.
-Súlyos fejsérülése lett. És megzúzodott a bordája.-mondta
-Felépül?-kérdeztem
-Igen.-mondta
Majd elmagyarázta milyen szoba kell neki.. Egy mukkot sem értettem, csak mondtam neki hogy ami szükséges, hozza. A melletem lévő szobát választottam és teli lett mindenféle kórházi cuccal. Alexát átvittem, még aludt a fájdalom csillapítótol. A feje be volt kötözve. Leültem az ágy mellé és néztem.

                                      ~ Alex szemszöge ~

Arra ébredtem hogy nagyon fáj a fejem. Lassan kinyitottam a szemem, és láttam hogy körülöttem gépek vannak. Pislogtam és körülnéztem. Justin az ágy mellet ült és engem nézett. Megfogtam a fejem, és éreztem hogy be van kötve.. Emlékszem mitörtént. Miért nem hagyott meghalni?! Miért?! Ráadásul kórházba sem vitt, hanem inkább fogva tart még mindig, és beszerezte ezeket a szarokat.
-Azthittem már meghaltál.-mondta
-Sokkal jobb lett volna mindkettőnknek. Nem?-mondtam
Megrázta a fejét és nevetett.
-Utálsz. Csak kínzol. Míg én szeretlek.-mondtam
Felkapta a fejét.
-Átvágtál cica. Emlékezz.-mondta és kiment... Bár csak nem emlékeznék...