11.~Veszély helyzet

Elkezdett puszilgatni, és csikizett. Elkezdtem nevetni, de ő akkor is puszilt. Majd a hasamat és mégjobban nevettem. Majd adtam a szájára egy nagy puszit. Lefeküdtünk az ágyba. Átkarolt, és szorosan magához húzott.
-Szeretlek.-puszilt meg.
-Jobban.-mondtam
Feléfordultam. A szemébe néztem.
-Mi ilyen érdekes?-mosolygott.
-Te.-adtam neki egy csókot.
Majd kimásztam öleléséből.
-Megnézem a postát.-puszilta meg.
Felkelltem, de a posta az út túloldalán volt. Átmentem, mikor majdnem elütött az egy autó. Justin rántott vissza.
-Jézusom Alexa!-ölelt magához.
-Nem direkt volt!-öleltem meg
-Tudom.-adott egy puszit a fejemre. Majd kézen fogva bementünk. Az orvos épp jött, megnézte a fejem, és dirigált.. Szerencsére levette a fejemről a valamit de csak ha óvatos leszem.. Megfogadtam. Annyira jó Justinnal.. De még én az orvossal volt, ő telefonált.. Majd mikor az orvos elment, idegesen jött vissza.
-Mi a baj?-fogtam meg a kezét
-Apád az embereit, akik 100-an vannak, szétküldte hogy keressenek meg, és vigyenek haza.-járkált fel alá idegesen
-Micsoda?-akadtam ki
-Megfognak találni.-húzta elő a bőröndöt.-Pakolj!-mondta
-Hová megyünk?-kérdeztem
-Mindegy! Csak pakolj már az isten szerelmére!-mondta
Elővettem egy bőröndöt, és egy csomó cuccot bedobáltam, ami csak volt. Megfogta a kezem, és lementünk. Bezártuk, majd beültünk a kocsiba és elhajtottunk.. Justin gyors volt, és pár percen belül, egy magán repülő gépen voltunk.
-Gyorsan!-fogta a kezem és sietett. Gyors fent voltunk és már indultunk is.
-Hová megyünk?-kérdeztem.
-Jó messzire.-mosolygott
-De nekem itt vannak a barátaim..-mondtam
-Lesznek újak.-mosolygot..
Azt sem tudtam hová megyünk.. és miért megyünk el? Ideges lettem.
-Miért megyünk el?-kérdeztem.
Felém kapta a fejét.
-Nem szeretnél velem lenni?-kérdezte
-De. Mindennél jobban.. de nemértem..-mondtam
-Alexa. Apáddal nem jó szembe szállni...-mondta
Lehajtottam a fejem.
Szorosan magához ölelt, majd csókot lehelt az ajkaimra..